Gyűlölet
Gyűlölöm, amikor nem vagy itt velem,
Gyűlölöm, amikor egyedül ér a reggel.
Gyűlölöm, amikor nélküled hajtom le fejem,
Gyűlölöm, amikor a nap nélküled kel fel.
Gyűlölöm a szelet, mely hangodon suttog,
Gyűlölöm, hogy elfut, amikor megállok.
Gyűlölöm a lépted, mely mögöttem kullog,
Gyűlölöm, hogy ilyenkor egymagam sétálok.
Gyűlölöm, mikor nem merülhetek el benned,
Gyűlölöm, amikor nem csókolhatom ajkad.
Gyűlölöm, ha nem ízlelhetem a nyelved,
Gyűlölöm, ha ruhád fent kell hagynom rajtad.
Gyűlölöm a múltam, melynek nem voltál része,
Gyűlölöm a jövőt, hogy ha már nem lészel benne.
Gyűlölöm az időt, melynek egyre inkább vége,
Gyűlölöm ezért a jelent, ha nem vagy épp benne.
Gyűlölöm, amikor nem tárom ki magamat,
Gyűlölöm a percet, amikor veszekszem véled,
Gyűlölöm ilyenkor az összes bántó szavamat,
Gyűlölni csupán csak egyet nem tudok: Téged.
Kecskemét, 2013. augusztus
