Robowoman

Ez is egy első. Így a blog indulása után ilyen kevéssel annyira talán nem is annyira meglepő. Ez az első rajzom, amit közkinccsé teszek.

Robowoman

   Boldogult kamaszkoromban hozzám került a Newlook magazin egyik száma, és az abban szereplő egyik hölgy ihlette ezt a képet. Illetve nem csak a hölgy. Maga kép tetszett meg, a beállítás, és persze mi tagadás a hölgyön lévő kötött, vagy horgolt (nem tudom, nem értek hozzá) bikini is megmozgatta a fantáziámat. :-) Évekig nálam volt az újság, mire jött az ötlet, hogy a kép alapján rajzolok egy ilyet. Akkoriban nagyon a sci-fi szerelmese voltam (most is kedvenc műfajom), így nem véletlen, hogy az eredeti hölgyemény jócskán átalakult.

   Maga a rajz csak évekkel az újság első kézhezvételét követően készült el, és mint az jól látszik, a képet nem fejeztem be. Valamiért félbe (na jó, inkább háromnegyedbe vagy négyötödbe) hagytam. Aztán később, amikor újra kézbe vettem, úgy döntöttem, maradjon így, mert így befejezetlenül egyedibb. Nekem legalábbis így kerek.

A mai nap margójára

Megjön a Kedves

Eljött a nagy nap, mit én annyira vártam,
Mert nehéz volt a válás, nehezebb, mint vártam.
Egy hete együtt autóztunk ki a repülőtérre,
De a gép egyedül szállt fel vele az égbe.

Most szívem vadul verdes, tenyerem nyirkos,
Nézem a táblát, mi épp lefelé pereg most.
Némán ölelem, csókolom majd rögvest,
Semmivé oszlatjuk ezt az egy hét köztest.

A lányához repült el, akit oly rég nem látott,
Ki egy éve ment el: mert jobb életre vágyott.
Csupán csak egy hét, mi kettőjüknek adatott,
De átéltek megannyi szép s csodás kalandot.

Örül a szívem, mert megjön a Kedves.
Szégyellem? Nem! Szemem könnytől nedves.
Eltelt egy hét, s íme, visszakapom végre,
Legközelebb pedig együtt szállunk fel az égbe!

Győr, 2012 július 25.

Enjoy the Silence

Ez a második kép, amit megjelentetek itt, ám a maga nemében ez is első. Ez az első kép, amit közzétettem. Egy fotós portálra töltöttem föl, ahol a többi tag pontozhatja és kritizálhatja a többiek munkáját. Nem kell szégyenkeznem, a közösség azon tagjai, akik értékelték, véleményezték, nagyon nem húzták le. :-)

Enjoy the Silence

   A címe eléggé magáért beszél. Mármint azoknak, akik velem nagyjából hasonló korúak, és hasonló zenén nőttek fel, mint én. Azoknak, akik nem tudnák, miről beszélek - mert korábban vagy később taposták a tini kor második felét -, elmondom, a kép  utalás a Depeche Mode együttes ezen írásom címével megegyező című dalára. Az együttes lemezborítóján és videó klipjében is szerepeltek hasonló hangosbeszélők, mint ezen a képen.

   A közelben, ahol lakom, van egy vasúti átjáró, ott áll ez az oszlop, tetején a hangosításhoz használatos berendezésekkel. Nem messze van egy pályaudvar, és feltételezem, a tolatást végző vasutasoknak adtak ki utasításokat ezen keresztül azokban az időkben, amikor még nem használtak rádiót vagy valkie-talkie-t. Gondolom én, mert a vasút üzemeltetéshez egyáltalán nem értek, remélem, nem mondtam nagy butaságot. :-)

   És van még egy kapocs a kép címe és a kép témája között: a hangosbeszélő jó ideje csendben van, én legalábbis még soha nem hallottam, hogy használták volna. Szóval... Enjoy the silence.

A mai nap margójára

Elment a Kedves

Eljött a nagy nap, amit ő annyira várt,

Mint ballagó diák, az év végi bált.

Együtt autózunk ki a repülőtérre,

De a gép egyedül vele száll fel az égbe.

A szívem elnehezül, szavaim elfogynak,

Ajkaink tűzforrón egybeforrnak.

Némán átöleltem, karomban csupasz vállak,

Én így üzenem neki: visszavárlak.

A lányához repül el, akit rég nem látott,

Ki egy éve ment el: mert jobb életre vágyott.

Csupán egy hét, mi kettőjüknek adatik,

De sok kalandot terveznek átélni addig.

Nehéz a szívem, mert elment a Kedves.

Szégyellem? Nem! Szemem könnytől nedves.

De eltelik egy hét, s tudom, visszakapom végre,

Legközelebb pedig együtt szállunk fel az égbe!


Budapest-Győr, 2012. július 18.

Első(k)

Miért e cím? Egyrészről kézenfekvő, mert ez az első bejegyzés a blogomon, másrészről pedig a kezdéshez az első fotóim közül választottam egyet.
   Persze, ezen kép előtt is készítettem már rengeteget, hisz gyermekkoromban egy Smena boldog tulajdonosa voltam, és jó atyám Prakticájával is próbálkoztam (Vajon hol lehet? Meg fogom keresni.), de ez az egyik tudatosan meglőtt kép, amit arra szántam, hogy... Talán majd megmutatom másoknak.

Száguldás...

   Utómunka nem nagyon van a képen, leginkább csak ff-konverzió, oszt csókolom. Akkor még nem nagyon foglalkoztam azzal, hogy miként tudom az esetleges hibákat eltüntetni, a képet kicsit feljavítani. Tudatos manipulációkról már nem is beszélve, amikkel egyedi hatást lehetne elérni.
   A témaválasztás sem volt tudatos egyáltalán. Csak a vállamra kaptam a gépet, felpattantam a bringámra, és mentem neki a nagyvilágnak. Közben kémeltem a tájat, kerestem a témákat, és az egyik pihenőnél zötyögött is felém hangos zakatolással. A bácsi megállt, és megkérdezte, meg fog-e jelenni valahol a kép. Azt mondtam, hogy nem. Hazudtam? Nem. A képet tudatosan lőttem, nagyjából ilyennek akartam, de akkor még komolyan nem gondoltam arra, hogy... Nos, megmutatni igen, a családban valakiknek, barátoknak. De megjelentetni? Erre komolyan nem is mertem gondolni.
   Hát... Változnak az idők. :-)