Lukács Miklós alkotói oldala Google+

2017. május 14., vasárnap

Lakatok

Ha az ember minden érzését, minden gondolatát rozsdás lakat alatt tartja, akkor végül őt magát is megeszi a rozsda.

Jevgenyij Alekszandrovics Jevtusenko

Hét.. na jó, csak három lakat alatt :-)

2016. október 27., csütörtök

Tükörvilág

A művészetnek az a feladata, hogy tükröt tartson a természet elé, és egész egyszerűen nem létezik akkora tükör, amely elég nagy volna erre a célra.

Douglas Adams




2016. február 14., vasárnap

A mai nap margójára


Mi a boldogság?
Boldogság az, amikor az ágyban reggeli ébredezés közben együtt szürcsölöd vele a kávét.
Boldogság az, amikor napközben üzenetet kapsz tőle  olyankor, amikor nem is számítasz rá.
Boldogság az, amikor együtt vásároltok be a hétvégi vendégséghez.
Boldogság az, amikor kézen fogva céltalanul sétálsz vele egy olyan helyen, ahol előtte még nem jártatok.
Boldogság az, amikor a kanapén összebújva nézitek a kedvenc sorozatotokat vagy filmeteket.
Boldogság az, amikor együtt kifestitek a konyhát vagy a nappalit, és utána élvezitek a megújult környezetet.
Boldogság az, amikor ölelés közben belélegezed hajának és bőrének illatát.
Boldogság az, amikor tudod, hogy bármikor átmehetsz a másik szobába, és megérintheted.
Boldogság az, amikor csillogó szemében látod önmagad.
Boldogság az, amikor napközben rá gondolsz, és ez melegséggel tölt el.
Boldogság az, amikor hazaérsz, és ő mosolyogva nyit neked ajtót, mert örül, hogy újra lát.
Boldogság az, amikor együtt főzitek meg a vasárnapi ebédet.
Boldogság az, amikor meghallgatod a panaszát egy nehéz nap után.
Boldogság az, amikor egy teljesen átlagos hétköznapon megleped valami aprósággal, vagy ő lep meg téged.
Boldogság az, amikor együtt tervezitek a soron következő kirándulást.
Boldogság az, amikor elalvás közben érezed a meztelen testét a takaró alatt.

2015. június 21., vasárnap

A mai nap margójára

Az élet olykor meglepő.
Néha felbukkan valami az életedben, amire nem is számítottál.

Az élet sokszor érthetetlen.
Mert az a valami rövidesen el is tűnik az életedből .
Nem érted. Nem érted, miért bukkant fel, ha utána rövidesen eltűnik. Játszik csak veled a sors?

Az élet nagyon is érthető.
Mert végül megérted. A válasz kézenfekvő: akkor még nem voltál kész rá, hogy befogadd.

Az élet gyakran adakozó.
Miután ezt megértetted, előbb vagy utóbb ismét felbukkan az a valami, és akkor már teljesen az életed része lesz, mert időközben felkészültél annak befogadására.

Az élet egyszerűen csodálatos.

2015. június 11., csütörtök

A mai nap margójára

Ott vagy

Bárhová megyek, mindenütt ott vagy.
A templom mögötti kis tér kövén
hallom léptedet, amit cipőd ott hagy,
hol sokszor sétáltunk a nyár ölén.

Hajad ott aranylik a nap fényében, 
látom, miként a szél borzolta fürtjeid
játékosan táncolnak a tavaszi szélben,
ahogy a napsugarak arcom fürdetik.

Szemed tenger kékje leköszön fentről, 
midőn a szikrázó, üres eget kémlelem,
először merülve tudtam, itt minden eldől,
s most emlékezve újra itt vagy énvelem.

Hangod édesen suttog a szellő hangján, 
s ott van minden ki nem mondott szavamban.
Újra megpihennék forró öled partján,
miközben ujjaiddal játszol a hajamban.

Bárhová megyek, mindenütt ott vagy, 
de legfőképp a szívemben legbelül.
Mint anya gyermekét, magamban hordozlak,
így nem vagyok olyannyira egyedül.

2014. január

Ketten


2015. június 2., kedd

Azt hiszem

Azt hiszem
Pilinszky után (nem annyira) szabadon


Azt hiszem, hogy megszerettelek,
te elküldtél, én mégis megkerestelek.
Boldog szívvel mosolygok azon, hogy élsz,
s csodálkozom, hogy te vajon mitől is félsz?
A tér s az idő gátat emel közéd-közém,
s a sors által megannyi cselszövény
akadályként folyton fölibénk tornyosul,
de tudom, a végén majd mind elkorcsosul,
mert úgy hiszem, valahogy mi összetartozunk,
s együtt messzire elkalandozunk.
Szavakból rímekkel megverseltelek,
de ha így megy tovább, el kell, hogy engedjelek...
Pedig álmomban lelkedet már nem rejtetted,
s végül kezed boldogan kezembe tetted.

Kecskemét, 2015. május


Az eredeti vers elolvasható itt.

2015. május 28., csütörtök

Miért?

Miért?

Miért nem tudlak elfeledni,
és az utamon végre tovább menni?
Miért sündörögsz még mindig itt,
s én miért nem mondom ábrándodnak: csitt?!
Miért cseng hangod még fülemben,
és verdes szívem olyan vad ütemben?
Miért várom jöttödet mindig,
s másznék fel érted a legfelső szirtig?
Miért vágyom hangod, mely csacska,
s emlékeztet rád minden egyes macska?!
Miért nem kell más nő egy tucat,
s kutatom tovább szívedhez az utat?
Miért, kérdezem még vagy százszor,
s várom, hulljon rám a tavaszi zápor...?


Kecskemét, 2015. április