Mindenki szeretne valami szépet, valami különlegeset. Te is. Mit tehetsz ilyenkor? Lemehetsz a folyópartra, ahogyan a legtöbben teszik, és körülnézel. Le-föl járkálsz, és figyelsz, keresel, fürkészel.
Időnként lehajolsz, és kiemelsz egyet a tömegből, mert valamiért másnak tűnik, mint a többi. Nézegeted egy darabig. Tetszik a színe vagy tetszik az alakja. De rájössz, csak az alakja, vagy a színe az, ami felkeltette az érdeklődésedet, egyébként összességében nincs benne semmi különleges. Így hát visszateszed a többi közé, és folytatod a keresgélést.
Egy idő után már szokásoddá válik ez a tevékenység: minden nap lemész a partra, minden nap fürkészel, minden nap sok időt töltesz a le-föl járkálással, a kereséssel. Mert ott van benned a remény: hátha ma találsz valami szépet, valami különlegeset...
Aztán egy napon eleged lesz a hasztalan keresgélésből, és úgy döntesz, nem jössz többet, mert elfogyott a türelmed, elhagyott a reményed, hogy valami szépet, valami különlegeset találj.
És akkor az utolsó pillanatban meglátod.
Hirtelen nem is tudod megmondani, hogy miért keltette fel az érdeklődésed. Messze van, alig látod. De mégis... Magához vonzza a tekinteted. Ráadásul küzdened kell, hogy eljuss hozzá, mert kevésbé elérhetőhelyen van.
Talán a sors akarta így? Minden bizonnyal. Hiszen ha eléred, ettől csak még értékesebb lesz majd a számodra.
Végül aztán eléred. Felveszed, forgatod a kezedben. Tetszik az alakja, tetszik színe, tetszik a mintázata, tetszik, ahogyan a fény megcsillan a felszínén, tetszik, ahogyan a tenyeredbe simul. Minél tovább nézed, annál jobban tetszik.
Ráadásul valamiért ismerősnek is tűnik, pedig biztos vagy benne, hogy nem találtál még rá azelőtt, de érzed, igazi kincset találtál.
Látod rajta a régi karcolásokat, sérüléseket is. Ő sem sértetlen, hisz sokszor vették már fel, s sokszor hajították már el. De neked tetszenek rajta ezek is. Ezektől is csak szebbnek, különlegesebbnek látod.
Egyszóval meglátod benne a szépet, a különlegeset, ami után annyira vágyakoztál. De mindenek előtt meglátod benne a lehetőséget...
És akkor arra is rájössz, miért tűnt annyira ismerősnek. Egyszerűen emiatt a lehetőség miatt. Mert annyi minden megvan benne, amit korábban kerestél.
A baj akkor van, ha ez a kincs nem hiszi el magáról, hogy szép, hogy különleges. A baj akkor van, ha a régi karcolások, sérülések olyan mélyek, hogy már nem hiszi el, hogy van, aki meglátja benne a szépet, a különlegeset.
És akkor kicsúszik a kezedből.
Pedig te örültél, hogy végre rátaláltál.
