A mai nap margójára

Ott vagy

Bárhová megyek, mindenütt ott vagy.

A templom mögötti kis tér kövén

hallom léptedet, amit cipőd ott hagy,

hol sokszor sétáltunk a nyár ölén.

Hajad ott aranylik a nap fényében, 

látom, miként a szél borzolta fürtjeid

játékosan táncolnak a tavaszi szélben,

ahogy a napsugarak arcom fürdetik.

Szemed tenger kékje leköszön fentről, 

midőn a szikrázó, üres eget kémlelem,

először merülve tudtam, itt minden eldől,

s most emlékezve újra itt vagy énvelem.

Hangod édesen suttog a szellő hangján, 

s ott van minden ki nem mondott szavamban.

Újra megpihennék forró öled partján,

miközben ujjaiddal játszol a hajamban.

Bárhová megyek, mindenütt ott vagy, 

de legfőképp a szívemben legbelül.

Mint anya gyermekét, magamban hordozlak,

így nem vagyok olyannyira egyedül.

2014. január

Ketten