Lukács Miklós alkotói oldala: Imádat Google+

2014. június 11., szerda

Imádat

Imádat

Imádom a szemed,
s ahogy szerelmesen rám veted.
Imádom a hangod,
s ahogy történeteid mondod.

Imádom a bőröd,
s hogy egészségét féltve őrzöd.
Imádom a combod,
s azt, mikor ruhádból kibontod.

Imádom a tested,
s reggel szerelmeskedni veled.
Imádom a hajad,
s amikor csinosítod magad.

Imádom a fejed,
ahogy puhán vállamra teszed.
Imádom a bájad,
s ahogy mindez belőled árad.

Imádom az eszed,
s olykor vitába szállni veled.
Imádom a szádat,
s mikor nyelved enyémmel vágtat.

Imádom a kezed,
s a hosszú sétáimat veled.
Imádom a házad,
s hogy magam otthon érzem nálad.

Imádom az öled,
s amikor fogadja bűnömet.
Imádom a hasad,
s mikor izzadtan hozzám tapad.

Imádom a "sztájlod",
s hogy nekem átadni próbálod.
Imádom az ágyad,
s esténként elaludni nálad.

Imádom a nyakad,
s mikor az ajkam hozzá tapad.
Imádom a vállad,
s azt az iránta érzett vágyat.

Imádom a csókod,
ahogy lágyan bőrömre szórod.
Imádom a lelked,
s mikor a közelébe enged.

Imádom a hátad,
s cirógatva kelteni vágyad.
Imádom a főztöd,
de engem már nem kell megfőznöd,

mert imádlak téged,
s őrülten imádom mindened.

A vers megtalálható a Poet.hu gyűjteményében itt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése