Lukács Miklós alkotói oldala: Ha jön az álom Google+

2015. február 11., szerda

Ha jön az álom

Ha jön az álom

Szemem fürkészőn tekint mostan rád,
belélegzem bőrödnek illatát.
Lemerülök íriszed mélyébe,
s te beengedsz lelked szentélyébe.

A csókod borként édesen bódít,
nézd, kifordul sarkából a Hold is!
Ágyunkhoz gurul foltos tányérja,
szépséges arcod így világítja.

Bőröm a tiedhez simul lágyan,
érzem, hogy átjár belül az áram,
ujjam a hátadra rajzol mintát,
érzék helyettesíti a tintát.

Szívem kihagyott legalább hármat,
majd vadul ver kétszázhuszonhármat.
Általad átölelem a mindent,
kezemben tartom e roppant kincset,

Titkon leslek a halovány fényben,
e csendes, hűs nyáreleji éjben:
édesen szuszogsz, szemed már csukva,
paplan alatt meztelen elnyúlva.

Őrződként fekszem melletted szótlan,
engem is ellop az álom nyomban,
oda, hol minden elmúl és ered,
s édes álomba merülök veled.


A vers megtalálható a Poet.hu gyűjteményében itt.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése