Ha jön az álom
Szemem fürkészőn tekint mostan rád,
belélegzem bőrödnek illatát.
Lemerülök íriszed mélyébe,
s te beengedsz lelked szentélyébe.
A csókod borként édesen bódít,
nézd, kifordul sarkából a Hold is!
Ágyunkhoz gurul foltos tányérja,
szépséges arcod így világítja.
Bőröm a tiedhez simul lágyan,
érzem, hogy átjár belül az áram,
ujjam a hátadra rajzol mintát,
érzék helyettesíti a tintát.
Szívem kihagyott legalább hármat,
majd vadul ver kétszázhuszonhármat.
Általad átölelem a mindent,
kezemben tartom e roppant kincset,
Titkon leslek a halovány fényben,
e csendes, hűs nyáreleji éjben:
édesen szuszogsz, szemed már csukva,
paplan alatt meztelen elnyúlva.
Őrződként fekszem melletted szótlan,
engem is ellop az álom nyomban,
oda, hol minden elmúl és ered,
s édes álomba merülök veled.
Szemem fürkészőn tekint mostan rád,
belélegzem bőrödnek illatát.
Lemerülök íriszed mélyébe,
s te beengedsz lelked szentélyébe.
A csókod borként édesen bódít,
nézd, kifordul sarkából a Hold is!
Ágyunkhoz gurul foltos tányérja,
szépséges arcod így világítja.
Bőröm a tiedhez simul lágyan,
érzem, hogy átjár belül az áram,
ujjam a hátadra rajzol mintát,
érzék helyettesíti a tintát.
Szívem kihagyott legalább hármat,
majd vadul ver kétszázhuszonhármat.
Általad átölelem a mindent,
kezemben tartom e roppant kincset,
Titkon leslek a halovány fényben,
e csendes, hűs nyáreleji éjben:
édesen szuszogsz, szemed már csukva,
paplan alatt meztelen elnyúlva.
Őrződként fekszem melletted szótlan,
engem is ellop az álom nyomban,
oda, hol minden elmúl és ered,
s édes álomba merülök veled.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése