Reggel

Reggel van. Korán. Nekem legalábbis.
   Általában nem szoktam ilyen korán felkelni, de mostanában rosszul alszom. Gyakran megébredek hajnalban, és már nem tudok visszaaludni. Ilyenkor igyekszem valamivel eltölteni az időt. Most épp azzal, hogy autóba pattantam, és kocsikáztam kicsit, míg végül kijöttem a városon kívülre, és leparkoltam.
   Így most itt állok az autónak támaszkodva, és a napfelkeltét nézem.
   Gyönyörű a látvány ahogy az egyelőre még narancsszínű korong előtűnik a láthatáron, és egyre feljebb kúszik. Az ég a kék és a narancs millió árnyalataiban pompázik. A felhők, mint aranyszőke göndör fürtök lógnak az égen, s néhány nyílegyenes kondenzcsík szikrázik a nap fénye által megvilágítva.
   Nincs nálam fényképezőgép. Nem ide készültem. De a látvány mindenképp megérne jó néhány fotót. Így most nem marad más, igyekszem az agyamban rögzíteni a képet.
   Csend van. Csak néha húz el egy-egy autó a közeli országúton, és valahol egy madár csicsereg. Körbenézek, de nem látom sehol.
   A fejemben nincs csönd. Millió gondolat kavarog benne. A közelmúlt emlékei keverednek a jelen pillanat látványával, és mindezt megfűszerezi a jövővel kapcsolatos kérdéseim, elképzeléseim.
   Hűvös van. Dér lepett el mindent. A fák és bokrok ágait. Az aljnövényzetet. Lenézek. A lábam körül nem fehérlenek a fűszálak. Letört a leheletvékony páncél, ahogyan rájuk léptem. A közeli bokron lógó bogyók viszont még sértetlenül ott a burok.
   Hűvös van. a hajnali köd még nem oszlott el. Ahogy körbenézek, mindenhol ott látom a tejszerű képződményt, ami elmaszatolja a látóhatárt.
   Hűvös van. De nem csak kívül, belül is. Összébb húzom a kabátom cipzárját, hogy útját álljam a ruhám alá belopódzó hidegnek. De a belül lévő hideget nem tudom kizárni.
   Ez az, ami egyedül nem illik az idilli képbe.
   A hiány.
   Hiányzol.
   Hiányzik minden, ami te vagy.
   Eszembe jut, hogy hányszor néztük végig, és fotóztuk a napfelkeltét az erkélyedről. Közben te, vagy ha csatlakoztam, akkor mindketten kávét iszogattunk.
   Beülök az autóba. Ráadom a gyújtást, sebességbe kapcsolok, és elindulok.
   Próbálok elmenekülni, itt hagyni a helyet, a gondolataimat, az érzéseket.
   De nem tudom.
   Nem tudok elmenekülni.
   Egy érzés mindenhova velem tart...
   Hiányzol.