Hogyan? Ja, hogy miként jutottunk az ágyba... Elmondom azt is.
Miután körbejártam a lakást – ami a méreteiből adódóan nem nem egy órákig tartó tárlatvezetés keretében zajlott –, ugyebár letelepedtem mellé a kanapéra. A lakással kapcsolatban volt még pár kérdésem, de ezek legtöbbjére nem kaptam választ, mert rövid úton egymásba fojtottuk a szót – mondanom sem kell, hogy hosszan tartó csókokkal.
Csókolózás közben aztán elindultak a kezek felfedezőútra, hol a ruhán kívül, hol pedig az a alatt. Hol ide, hol oda gördültünk összeölelkezve a kanapén. Hol én voltam felül, hol pedig ő.
Azt pontosan már nem tudnám megmondani, hogy miként jutottunk el a kanapétól a hálóban terpeszkedő franciaágyig, de tény, ott feküdtünk egymás mellett a sötétben. És az is tény, hogy összebújva hevertünk, kissé aléltan az imént átélt gyönyörtől.
– Benne vagyok – feleltem a kérdésére, de óvatosan azért rákérdeztem: – Mire gondoltál?
A sötétben kitapogatta, majd kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és egy selyem sálat vett ki belőle, és felém nyújtotta.
– Tedd fel!
Elvettem a kendőt, és a szememet eltakarva a fejemre kötöttem. A szoba félhomálya hirtelen teljes sötétséggé változott a számomra. Abszolút nem láttam semmit, a világ megszűnt létezni a számomra. A látható világ legalábbis, mert a hangok, az illatok persze megmaradtak. Hallottam ahogy a levegő hol halkabban, hol hangosabban áramlik ki és be az orrunkon. Éreztem a bőrének, no és az iménti aktus csalhatatlan illatát.
No és az érintés. Hamarosan meg is tapasztaltam, hogy milyen is az, ha nem látom az illetőt. Lágyan megérintette a mellkasom és lassan végigsimított rajta. Mondanom sem kell, összerezzentem, hiszen nem láttam a mozdulatot, így abszolút váratlanul ért.
Szokatlan helyzet volt a számomra, hisz ilyesfajta játékban eddig nem volt részem. (Hányadik új helyzet is ez vele kapcsolatban?) Elsőre furcsa volt, de hamar ráéreztem, és kimondottan élveztem, hogy nem tudom, mikor hol ér hozzám, mire készül. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, nem vagyok perverz, de volt ebben valami izgató. Azt sem hiszem, hogy mostantól ez a kis plusz kell, hogy csúcsra jussak, ahhoz túlságosan vizuális típus vagyok, nekem élvezetet jelent, ha láthatom a partnerem aktus közben, vagy épp még az „előkészületek” közben.
Nos, a továbbiakat nem mesélem el, mert az csak kettőnkre tartozik, de annyit elárulok, nagyon jól alakult az est további része. Nagyon kellemesen egymásra hangolódtunk, és hosszú ideig kényeztettük egymást, és felfedeztük egymás eladdig ismeretlen tájékait.
* * *
Ráadtam a kabátot, amit megköszönt.
– Ideadnád a sétapálcámat? – kérdezte mosolyogva.
– Persze – mondtam, elemeltem a fal mellől, és odanyújtottam neki.
– Köszönöm – mondta.
– Nincs mit – válaszoltam, és már nyitottam is az ajtót.
Közben azon tűnődtem, hogy vajon lesz-e folytatás, vagy megmarad egy éjszakás kalandnak? És ez leginkább rajtam múlik. Mert eszembe jutott, hogy tényleg mennyire más, mint az összes többi nő, akikkel eddig ismerkedtem. Egyiküknek sem volt ilyen állandó útitársa, mint neki. Vajon meg tudnám szokni, és mindazt, ami még ezzel együtt jár?
Mert akárhogy is vesszük, számomra furcsa – és tudom, még sokan vannak ezzel hasonlóképp. Hiszen a sétapálca – ahogyan ő nevezi – nagyon is feltűnő színű: fehér.
Vége(?)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése