vörös ruha feszül most az alkonyon
a hajnaltól csente ébredéskor
de kevés már a fénye
megfakult
élénkebb színekre vágyik az elmúlás
azt akarja
hogy égjen
hogy lobbanjon lángra minden
hogy még egyszer utoljára
rágyújthassa az eget a világra
a hajnaltól csente ébredéskor
de kevés már a fénye
megfakult
élénkebb színekre vágyik az elmúlás
azt akarja
hogy égjen
hogy lobbanjon lángra minden
hogy még egyszer utoljára
rágyújthassa az eget a világra
Komáromi János
Tüzes égbolt |
A vers teljes terjedelmében itt olvasható.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése