Szánalmas?

Van a szeretet, amelyik nem ismer semmiféle akadályt, nehézséget, túl van téren és időn.

Arra gondolok, amikor olyas valakit szeretsz, aki akkor és ott számodra elérhetetlen. Például azért, mert nagy a fizikai távolság. Vagy azért, mert látod, hogy még nem érkezett el az idő, a másik még nem áll készen. De az is lehet, hogy az illető azért elérhetetlen számodra, mert mással él párkapcsolatban, és ezt te tiszteletben tartod. Vagy épp elhagytak, és te még mindig szereted az illetőt, aki elhagyott. Számtalan oka lehet.

Azt mondják, a szerelem nem ismer akadályt. És így is van. Sokszor még ezek a nehézségek sem számítanak. Te pedig harcolsz. Vagy épp nem, csak türelmesen kivársz, mert úgy gondolod, ezt kell tenned.

Ámde sokszor ilyenkor mondanak mást is: "Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem akar felvenni!"

Ugye ismerős?

És ha te mégis futsz az után a bizonyos szekér után, akkor nem értik, és sokszor még szánalmasnak is tartják.

Szánalmasnak tartják, mert úgy gondolják, hogy csak akkor lehet, és akkor "érdemes" szeretni, ha viszonozzák azt – mintha ez valami üzlet lenne, hogy ha te ezt és ezt adod, akkor én azt ezzel meg ezzel viszonzom.

Szánalmasnak tartják, mert nem tudják, hogy amit te érzel, az a teljesen más fajta szeretet.

Szerintem amit te érzel, az az őszinte és feltétel nélküli szeretet.

Egyedül a dombon