Miért?

Miért?

Miért nem tudlak elfeledni,
és az utamon végre tovább menni?
Miért sündörögsz még mindig itt,
s én miért nem mondom ábrándodnak: csitt?!
Miért cseng hangod még fülemben,
és verdes szívem olyan vad ütemben?
Miért várom jöttödet mindig,
s másznék fel érted a legfelső szirtig?
Miért vágyom hangod, mely csacska,
s emlékeztet rád minden egyes macska?!
Miért nem kell más nő egy tucat,
s kutatom tovább szívedhez az utat?
Miért, kérdezem még vagy százszor,
s várom, hulljon rám a tavaszi zápor...?

Kecskemét, 2015. április