Voltál úgy?

Voltál már úgy, hogy évekig kerestél valamit, ami teljessé tehetné az életed, és végül megtaláltad? Nem is valamit, hanem valakit. Valakit, aki beteljesítette minden korábbi elképzelésedet és álmodat, sőt, kicsivel még felül is múlta azt.
   Voltál már úgy, hogy ebben a találkozásban teljesen feloldódtál, és megszűnt minden más? Teljesen mindegy, hogy kézen fogva sétálsz vele egy parkban; esetleg közösen főztök vacsorát, netán vasárnapi ebédet; összebújva nézitek a késő esti filmet, miközben ő szuszogva álomba szenderül a karjaidban; zihálva hevertek egy kiadós szeretkezés után; reggel félálomban összebújva kívánsz neki "Jó reggelt!"-et; egy kirándulás közben lopva lefotózod miközben ő lehuny szemmel élvezi az őszi nap sugarait; vagy éppen átkarolva nézel vele egy közösen kiválasztott filmet a moziban. Teljesen mindegy, mert bárhol is vagytok, bármit is csináltok, úgy érzed: hazaérkeztem.
   Voltál már úgy, hogy ezt a valakit elfogadtad olyannak, amilyen? Mert őszintén és feltétel nélkül szereted. A teljes valójában látod, a jó és a kevésbé jó tulajdonságaival. Nem akarod megváltoztatni. Egyszerűen önmagáért szereted. És aki viszont is elfogadnak olyannak, amilyen vagy.
   Voltál már úgy, hogy ez a valaki, új távlatokat nyitott az életedben? Egy boldog, kiegyensúlyozott és hosszú kapcsolat lehetőségét. Egy olyan kapcsolatot, melyben ott a bizonyosság, az első pillanattól kezdve: igen, vele le tudom élni az életem.
   Voltál már úgy, hogy ez a valaki, megváltoztatta az életedet? Új tettekre sarkallt, vagy épp kiemelt a korábbi gödörből, amiben már jó ideje megragadtál.
   Voltál már úgy, hogy mindazért, hogy megtartsd, képes lennél bármire? Olyan lépésre is elszánod magad, amire korábban nem. Úgy érzed, képes lennél a fél világot átszelni érte - de a fél országot mindenképp. És meg is teszed. Nem is egyszer. Sokszor. Mindannyiszor, amikor úgy érzed, szüksége van rád, vagy csak együtt szeretnél vele lenni.

   És voltál-e már úgy, hogy mindezt elveszítetted? Talán a te hibádból, talán külső tényezők szerencsétlen összjátékából kifolyólag... Vagy legfőképp mindkettő miatt együttvéve.

   És nem maradt más utána, csak hiányérzet...
   És mérhetetlen űr...
   Mert tudod, noha az ember több emberben is megtalálhatja a társát, akivel boldogan élhet, ilyen mégiscsak egyszer adódik az életedben. Bárki is jön utána, már nem lehet elég jó. Illetve elég jó lehet, de már nem lehet a legjobb.

   Ha voltál már így, akkor nagyjából tudod, mit érzek most...

   És voltál-e már úgy, hogy ezek után is felállsz, és harcolsz? Mert bármire képes vagy ezért a valakiért, a kapcsolatért, a közös jövőért. Mert ott van benned a bizonyosság...