A mai nap margójára

Az élet olykor meglepő.
Néha felbukkan valami az életedben, amire nem is számítottál.

Az élet sokszor érthetetlen.
Mert az a valami rövidesen el is tűnik az életedből .
Nem érted. Nem érted, miért bukkant fel, ha utána rövidesen eltűnik. Játszik csak veled a sors?

Az élet nagyon is érthető.
Mert végül megérted. A válasz kézenfekvő: akkor még nem voltál kész rá, hogy befogadd.

Az élet gyakran adakozó.
Miután ezt megértetted, előbb vagy utóbb ismét felbukkan az a valami, és akkor már teljesen az életed része lesz, mert időközben felkészültél annak befogadására.

Az élet egyszerűen csodálatos.

A mai nap margójára

Ott vagy

Bárhová megyek, mindenütt ott vagy.

A templom mögötti kis tér kövén

hallom léptedet, amit cipőd ott hagy,

hol sokszor sétáltunk a nyár ölén.

Hajad ott aranylik a nap fényében, 

látom, miként a szél borzolta fürtjeid

játékosan táncolnak a tavaszi szélben,

ahogy a napsugarak arcom fürdetik.

Szemed tenger kékje leköszön fentről, 

midőn a szikrázó, üres eget kémlelem,

először merülve tudtam, itt minden eldől,

s most emlékezve újra itt vagy énvelem.

Hangod édesen suttog a szellő hangján, 

s ott van minden ki nem mondott szavamban.

Újra megpihennék forró öled partján,

miközben ujjaiddal játszol a hajamban.

Bárhová megyek, mindenütt ott vagy, 

de legfőképp a szívemben legbelül.

Mint anya gyermekét, magamban hordozlak,

így nem vagyok olyannyira egyedül.

2014. január

Ketten

Azt hiszem

Azt hiszem
Pilinszky után (nem annyira) szabadon


Azt hiszem, hogy megszerettelek,
te elküldtél, én mégis megkerestelek.
Boldog szívvel mosolygok azon, hogy élsz,
s csodálkozom, hogy te vajon mitől is félsz?
A tér s az idő gátat emel közéd-közém,
s a sors által megannyi cselszövény
akadályként folyton fölibénk tornyosul,
de tudom, a végén majd mind elkorcsosul,
mert úgy hiszem, valahogy mi összetartozunk,
s együtt messzire elkalandozunk.
Szavakból rímekkel megverseltelek,
de ha így megy tovább, el kell, hogy engedjelek...
Pedig álmomban lelkedet már nem rejtetted,
s végül kezed boldogan kezembe tetted.

Kecskemét, 2015. május

Az eredeti vers elolvasható itt.

Miért?

Miért?

Miért nem tudlak elfeledni,
és az utamon végre tovább menni?
Miért sündörögsz még mindig itt,
s én miért nem mondom ábrándodnak: csitt?!
Miért cseng hangod még fülemben,
és verdes szívem olyan vad ütemben?
Miért várom jöttödet mindig,
s másznék fel érted a legfelső szirtig?
Miért vágyom hangod, mely csacska,
s emlékeztet rád minden egyes macska?!
Miért nem kell más nő egy tucat,
s kutatom tovább szívedhez az utat?
Miért, kérdezem még vagy százszor,
s várom, hulljon rám a tavaszi zápor...?

Kecskemét, 2015. április

Tavaszi naplemente

Tavaszi naplemente

Fekszem hanyatt a fűben, s nézem az eget,
közben képzeletben megfogom a kezed.
Felhők pettyezik össze a nyílt kék teret,
közben repülők csíkoznak, mint egy ecset.

A közelgő alkony maga alá temet,
közben felidézem meleg barna szemed.
Álmodom: ajkadat az ajkamra teszed,
közben a Nap vörösre festi az eget.

Arcomon érzem a lágy tavaszi szelet,
közben halkan suttogom vele a neved.
Égbe kiáltom: szívem utánad eped!
Szeretnék a fűben így feküdni veled!


Kecskemét, 2015. május

Zenemeg: Snow Patrol - Chasing Cars

Tavaszi vágyak

Tavaszi vágyak

Szeretnék végleg rád találni,
s lelked legmélyéig beléd látni.
Szeretnélek puhán átölelni,
s közben a legjobb barátod is lenni.

Szeretnék arcodra mosolyt csenni,
s ürügy nélkül csendben veled lenni.
Szeretnék veled fűben heverészni,
s mindenfélén sokat heherészni.

Szeretnék veled bőrig ázni,
s olykor reggel párna csatázni.
Szeretnék veled csillagot számolni,
s az őszi avarban térdig gázolni.

Szeretném veled a Holdat nézni,
s minden naplementét megigézni.
Szeretnék veled kézen fogva menni,
s örökké szerető kedvesed lenni.

Kecskemét, 2015. március

Tavaszi kötelező

Tavasszal kötelező feladat repcét fotózni. ;-)

Kék-sárga-zöld 

Kitűnni a tömegből

Mai ötsoros

Beköszöntött a régen várt tavasz,
Elkezdődik egy új életszakasz.
Tavaszi eső - bőrömig áztat.
Tavaszi eső - te is ezt vártad.
Induljunk! Szívünk mi másra vágyhat?

Eső után

Mai háromsoros

Nem kerestelek.
Megálmodtalak,
s megtaláltalak.

Mai ötsoros

Betoppantál, mint egy szexi tündér,
Elringattál, mint egy kedves nővér,
Tréfálkoztál, mintha fel nem nőnél,
Tovatűntél, mintha szellő lennél,
Itt ragadtál, mintha még itt lennél.

A vers megtalálható a Poet.hu gyűjteményében itt.

Mai négysoros

Ne keresselek, ezt kérted,
de ott motoszkálsz a fejemben,
megmásznám százszor is a bércet,
hogy újra lásd magad a szememben.

Zenemeg: https://www.youtube.com/watch?v=HCm6gRHINqA

Így alkotok én II. :-)

Mostanában így folyik a munka:

Mai négysoros

Feltámad a tavaszi szél,
óvatosan hajamba túr,
komolyan játszani még fél,
bennem mégis feszül egy húr.

A kincs

Mindenki szeretne valami szépet, valami különlegeset. Te is. Mit tehetsz ilyenkor? Lemehetsz a folyópartra, ahogyan a legtöbben teszik, és körülnézel. Le-föl járkálsz, és figyelsz, keresel, fürkészel.

Időnként lehajolsz, és kiemelsz egyet a tömegből, mert valamiért másnak tűnik, mint a többi. Nézegeted egy darabig. Tetszik a színe vagy tetszik az alakja. De rájössz, csak az alakja, vagy a színe az, ami felkeltette az érdeklődésedet, egyébként összességében nincs benne semmi különleges. Így hát visszateszed a többi közé, és folytatod a keresgélést.

Egy idő után már szokásoddá válik ez a tevékenység: minden nap lemész a partra, minden nap fürkészel, minden nap sok időt töltesz a le-föl járkálással, a kereséssel. Mert ott van benned a remény: hátha ma találsz valami szépet, valami különlegeset...

Aztán egy napon eleged lesz a hasztalan keresgélésből, és úgy döntesz, nem jössz többet, mert elfogyott a türelmed, elhagyott a reményed, hogy valami szépet, valami különlegeset találj.

És akkor az utolsó pillanatban meglátod.

Hirtelen nem is tudod megmondani, hogy miért keltette fel az érdeklődésed. Messze van, alig látod. De mégis... Magához vonzza a tekinteted. Ráadásul küzdened kell, hogy eljuss hozzá, mert kevésbé elérhetőhelyen van.

Talán a sors akarta így? Minden bizonnyal. Hiszen ha eléred, ettől csak még értékesebb lesz majd a számodra.

Végül aztán eléred. Felveszed, forgatod a kezedben. Tetszik az alakja, tetszik színe, tetszik a mintázata, tetszik, ahogyan a fény megcsillan a felszínén, tetszik, ahogyan a tenyeredbe simul. Minél tovább nézed, annál jobban tetszik.

Ráadásul valamiért ismerősnek is tűnik, pedig biztos vagy benne, hogy nem találtál még rá azelőtt, de érzed, igazi kincset találtál.

Látod rajta a régi karcolásokat, sérüléseket is. Ő sem sértetlen, hisz sokszor vették már fel, s sokszor hajították már el. De neked tetszenek rajta ezek is. Ezektől is csak szebbnek, különlegesebbnek látod.

Egyszóval meglátod benne a szépet, a különlegeset, ami után annyira vágyakoztál. De mindenek előtt meglátod benne a lehetőséget...

És akkor arra is rájössz, miért tűnt annyira ismerősnek. Egyszerűen emiatt a lehetőség miatt. Mert annyi minden megvan benne, amit korábban kerestél.

A baj akkor van, ha ez a kincs nem hiszi el magáról, hogy szép, hogy különleges. A baj akkor van, ha a régi karcolások, sérülések olyan mélyek, hogy már nem hiszi el, hogy van, aki meglátja benne a szépet, a különlegeset.

És akkor kicsúszik a kezedből.

Pedig te örültél, hogy végre rátaláltál.

Mai háromsoros

Nem kerestelek,
megtaláltalak.
Megszerettelek.

Téli minimál

Téli minimál

Fifty shades of tél ;-)

Fifty shades of tél ;-)

Ha jön az álom

Ha jön az álom

Szemem fürkészőn tekint mostan rád,
belélegzem bőrödnek illatát.
Lemerülök íriszed mélyébe,
s te beengedsz lelked szentélyébe.

A csókod borként édesen bódít,
nézd, kifordul sarkából a Hold is!
Ágyunkhoz gurul foltos tányérja,
szépséges arcod így világítja.

Bőröm a tiedhez simul lágyan,
érzem, hogy átjár belül az áram,
ujjam a hátadra rajzol mintát,
érzék helyettesíti a tintát.

Szívem kihagyott legalább hármat,
majd vadul ver kétszázhuszonhármat.
Általad átölelem a mindent,
kezemben tartom e roppant kincset,

Titkon leslek a halovány fényben,
e csendes, hűs nyáreleji éjben:
édesen szuszogsz, szemed már csukva,
paplan alatt meztelen elnyúlva.

Őrződként fekszem melletted szótlan,
engem is ellop az álom nyomban,
oda, hol minden elmúl és ered,
s édes álomba merülök veled.

A vers megtalálható a Poet.hu gyűjteményében itt.

Kifakadás

A várva várt nagy csodák, többnyire
- mire beteljesednek -
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei, -
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
- közönyös füst - virágok -
és az
"ennyi csupán az egész"
görcsös kérdőjele
?
kunkorodik fel egy
keserves ásításban.

Garai Gábor

Kifakadás

Szánalmas?

Van a szeretet, amelyik nem ismer semmiféle akadályt, nehézséget, túl van téren és időn.

Arra gondolok, amikor olyas valakit szeretsz, aki akkor és ott számodra elérhetetlen. Például azért, mert nagy a fizikai távolság. Vagy azért, mert látod, hogy még nem érkezett el az idő, a másik még nem áll készen. De az is lehet, hogy az illető azért elérhetetlen számodra, mert mással él párkapcsolatban, és ezt te tiszteletben tartod. Vagy épp elhagytak, és te még mindig szereted az illetőt, aki elhagyott. Számtalan oka lehet.

Azt mondják, a szerelem nem ismer akadályt. És így is van. Sokszor még ezek a nehézségek sem számítanak. Te pedig harcolsz. Vagy épp nem, csak türelmesen kivársz, mert úgy gondolod, ezt kell tenned.

Ámde sokszor ilyenkor mondanak mást is: "Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem akar felvenni!"

Ugye ismerős?

És ha te mégis futsz az után a bizonyos szekér után, akkor nem értik, és sokszor még szánalmasnak is tartják.

Szánalmasnak tartják, mert úgy gondolják, hogy csak akkor lehet, és akkor "érdemes" szeretni, ha viszonozzák azt – mintha ez valami üzlet lenne, hogy ha te ezt és ezt adod, akkor én azt ezzel meg ezzel viszonzom.

Szánalmasnak tartják, mert nem tudják, hogy amit te érzel, az a teljesen más fajta szeretet.

Szerintem amit te érzel, az az őszinte és feltétel nélküli szeretet.

Egyedül a dombon