A mai nap margójára

Örökkön...

Keresem arcod a tömegben,

keresem lépted a köveken.

Járom az utamat: egyedül, 

hiányod átjár: itt legbelül.

Magányosan ülök a padon.

Hiányzik valami nagyon.

Arcod előtűnik a fényben, 

délibáb az ősz hűs ködében. 

A párna üres itt mellettem,

magányom szétterül felettem.

Múltba révedve fekszem ébren, 

a Hold csak a társam az éjben. 

Hallom hangod, a fülembe súgsz,

érzem kezed, a hajamba túrsz,

beszippantom bőröd illatát, 

élem a képzelet játékát. 

Már csak álom vagy nekem: édes.

Lehunyom a szemem, és éled

közös emlékeinknek nagyja, 

életem oly sok csodás napja. 

Elmentél, és itt hagytál mindent,

a számomra legnagyobb kincset:

remek párosunk szép életét, 

közös jövőnknek ígéretét. 

Hiányodat lassan megszokom,

arcodat feledni nem fogom,

bárhová is sodor az élet, 

a szívemben őrizlek téged. 

Kecskemét, 2013. október