Szeretek valakit.
Várj...! Persze, hogy több mindenkit szeretek.
De úgy csak egyvalakit.
Szerelemmel.
Mióta ismerem, az első pillanattól kezdve különös vonzalmat érzek iránta. És az első pillanatot tényleg szó szerint kell érteni. Ahogy kiszállt az autóból, és jött felém... Nem tudtam megmagyarázni – és nem tudom megmagyarázni ma sem. Később elmondta, hogy Ő is hasonlóképp érzett.
Az első pillanatban megfogott az eleganciája. Aztán a hangja – mindig élvezettel hallgattam, ahogyan beszélt hozzám. A kedvessége, a bája. És a szépsége. Ő nem tartotta magát annak, én annak láttam. No és a lelke szépsége, amelytől igazán megszépül egy nő.
A legnőiesebb nő volt, akivel valaha is találkoztam. És éppen ezért büszkeséggel töltött el, hogy mellettem lépdel kézen fogva az utcán, vagy egy rendezvényen a derekát átölelve állunk a tömegben.
Nem nagyon hitte el, hogy én így érzek, így gondolkodok Róla, pedig így van. Még akkor is, amikor ezt nem tudtam felé annyira kimutatni. Mindig is büszke voltam rá, hogy engem választott.
Mindig ott volt bennem a motiváció, hogy adjak Neki. Figyelmet, szeretetet, törődést, ölelést, orgazmust, élményt... Bármit. A kezdetektől fogva feltétel nélkül tudtam szeretni, amit így még nem éltem még meg senkinél – és ettől először egy picit meg is ijedtem, mert ez új volt.
Persze nem csak én adtam, hanem Ő is. Rengeteget kaptam Tőle. Figyelmet, szeretetet, törődést, ölelést, orgazmust, élményt... Mindent. De a legfőképp olyat, amit már rég nem kaptam. Egy szép, nyugodt párkapcsolat reményét.
Mindig megvolt a szabadságunk egymás mellett. Sosem kényszerítettük a másikunkat magunk mellé, sosem próbáltuk trükkökkel magunkhoz láncolni.
Úgy érzem, hogy mindig is Rá vártam. Számtalanszor eszembe jutott, hogy mennyire másképp alakul mindkettőnk élete, ha sokkal előbb találkozunk.
De talán mégsem.
Nem találkozhattunk előbb, mert nekünk akkor kellett találkozni, amikor találkoztunk. Ha sokkal előbb találkozunk, akkor biztosan elmegyünk egymás mellett, mert még nem jött el az idő.
Mert akkor és ott volt feladatunk egymással.
Hogy megváltoztassuk egymás életét. Először az övét gyorsan. Később az enyémet lassabban.
Az eddigiekből talán úgy tűnik, hogy kicsit rózsaszín szemüvegen át látom Őt és a kapcsolatunkat. De ez koránt sincs így. Nagyon jól tudom, hogy mit nem csináltam jól, vagy épp Neki mit kellett volna másképp tenni egy adott pillanatban. Hogy bántottam-e meg? Előfordult. De sosem szánt szándékkal – ilyet sosem tennék. Hogy volt-e nehéz pillanat vagy szomorúság a kapcsolatunkban? Követtem-e, követtünk-e el hibát az idők folyamán? Persze. Melyik kapcsolatban ne történne ilyen?
De mégis...
Bennem mindvégig ott volt – és van még ma is – a bizonyosság. Este, amikor összegabalyodva elaludtunk, mindig átjárt az a bizonyos "hazaérkeztem" érzés. Ez az elalvás előtti, mindennaposnak mondható jelenet, ez a rövidke idő volt a nap fénypontja - ahogy nem egyszer mondtam is Neki.
Ott van a rengeteg közös élmény, kirándulások, mozik, a hasonló ízlés a legtöbb dologban, a hasonló értékrend és világkép. Ez mind mind fontos. De a legfontosabb a szeretet. A szeretet pedig ott volt bennünk mindvégig, és ez átsegített a nehézségeken.
Mostanáig.
Mert most el kell engednem.
És ez a legnehezebb.
Miért? Hiszen, ha valakit igazán szeretünk, akkor a legjobbat szeretnénk Neki. Mindenben. Így ha úgy dönt, szeretne tőlünk távol lenni, akkor hagyni kell, hadd menjen, hiszen Neki úgy a legjobb, mi pedig a legjobbat szeretnénk Neki.
De mégis nehéz.
Mert ott van az az ezernyi szál, amiből az idők során egyre szorosabbra fonódott a kettőnket összekötő fonál. Minél hosszabb az idő, annál több a szál. Annál nehezebb elvágni.
Most ez a feladat.
Pedig, ahogyan mondani szokták, bármit megtennék, hogy ne így legyen. Nem önzésből, nem birtokolni vágyásból. Nem is azért, mert nem tudok nélküle élni. Tudok. Csak tudom, hogy mindennél jobban szeretnék Vele.
De Ő most nem ezt akarja.
Nehéz ez, hisz ott van az az ezer és ezer szál, és ott van a bizonyosság, de én most elengedem
(Bízva abban, hogy egyszer még visszatalál hozzám. Én várni fogom.)
Most ezt adhatom Neki.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése